Fórum



Bartha Tibor

Személyek elleni akusztikus fegyverek,
mint nem halálos eszközök

Jelen tanulmány, mint ahogyan arra címe is utal, az akusztikus eszközöket, mint nem halálos fegyvereket vizsgálja.  Nem halálos fegyvernek nevezünk minden olyan anyagot, eszközt és eljárást, amely a szemben álló fél harcképességének csökkentésére, emberi, technikai lehetõségeinek korlátozására, a tevékenységbõl való részleges vagy teljes kivonására irányul anélkül, hogy az élõerõ egyedi vagy tömeges, közvetlen pusztítására, a harci technika megsemmisítésére irányulna. A tanulmány az akusztikus elven mûködõ nem halálos fegyverek közül alapvetõen a hallható hang, illetve részben az infrahang tartományban mûködõ eszközöket tárgyalja és nem öleli fel a tágabb értelemben vett teljes hangspektrumot.


Az ember a hangot, mint „eszközt” a történelme során a kommunikáció mellett már a kezdetektõl fogva elrettentõ – önvédelmi és támadó – eszközként, azaz fegyverként is alkalmazta. Helyzettõl függõen vagy „felemelte” hangját ha erejét kívánta demonstrálni, vagy ha úgy érezte, hogy veszély fenyegeti és más eszköz nem áll rendelkezésére, akkor szinte ösztönösen (pl. ijedtében) valamilyen zajjal, rendszerint ordítással próbálta a veszélyt elhárítani, támadóját (pl. ember, állat) elrettenteni, ami valószínû nem egy esetben sikerrel is járt. A hangnak ezt az ösztönös, elrettentõ „eszközként”, kvázi „fegyverként” való felhasználását minden bizonnyal a természetbõl, az állatoktól vettük át.

Kezdetben tehát a hangot az ember nagy valószínûséggel ösztönösen használta fegyverként. Az emberi fejlõdés, a fizikai törvények mind mélyebb megismerése, az orvostudomány fejlõdése egy idõ után azonban olyan szinre ért, amikor az orvosok már megfelelõ ismeretekkel rendelkeztek arra vonatkozóan, hogy a hang különbözõ formái milyen hatással vannak az emberi szervezetre, a haditechnikai fejlesztéssel foglalkozó szakemberek pedig – felhasználva az elért tudományos és mûszaki eredményeket – kifejezetten azt kutatták, hogy a hangot hogyan, milyen formában lehet fegyverként alkalmazni. Ezzel is bõvítve a már meglevõ – más fizikai elveken mûködõ – fegyverzeti arzenált.

A mai, hatékony akusztikus fegyverek elõfutárai a német és osztrák tudósok kutatásai eredményeként már a második világháború alatt megjelentek. A fejlesztõk olyan intenzitású hangot állítottak elõ, amely 60 méterig már képes volt cselekvésképtelenné tenni, harcból kivonni személyeket.

Voltak próbálkozások arra vonatkozóan is, hogy repülõgépek ellen alkalmazható akusztikus fegyvert fejlesszenek ki. A fejlesztés során különféle gázok felrobbantása útján olyan akusztikus impulzust tudtak létrehozni1, amely képes volt „leszakítani” a földhöz közel repülõ bombázógép szárnyait is. Ez azonban már nagyon a háború végén történt, így nem kerülhetett sor harci alkalmazására.

A háborút követõen Guy Obolensky amerikai kutató, akinek gyakorlati munkásságát is elismerték, végzett kiemelkedõ munkát az akusztikus fegyverek fejlesztése területén. Kutatásai során kimutatta, hogy azon személyeknél, akik egy meghatározott frekvenciájú, nagy energiájú infrahangnak gyakorta voltak kitéve, önkéntelen és kontrolálhatatlan bélmûködés lépett fel, mint fiziológiai hatás. Obolensky elképzelése szerint ezt a hatást igen jól lehetett volna kihasználni lázadás, tömegoszlatás, zendülés illetve más, elsõsorban tömegekkel kapcsolatos mûveletek során. Elképzelését az amerikai haditengerészet akkori vezetõinek is megfogalmazta, akik viszont elvetették azt.

A második világháborút követõ technikai fejlõdésének köszönhetõen mára már elmondható, hogy azok a fegyverek, amelyeknél a hang valamilyen formáját használják fel a szemben álló fél ellen, a fegyverek egy önálló kategóriát alkotják, amelyet az elfogadott katonai terminológia szerint akusztikus fegyvereknek nevezünk.

Napjainkban számos, katonák által használt akusztikus fegyver létezik már, amelyeket széles körben alkalmaznak elsõsorban polgári zavargások, illetve béketámogató mûveletek során. Ezeknél a mûveleteknél döntõ jelentõséggel bír, hogy az adott feszült helyzetet, olykor akár az erõszakos zavargást is, minimális erõvel és lehetõleg halálos fegyverek mellõzésével lehessen kezelni, kontrolálni.

Az akusztikus fegyverek kiválóan alkalmasak arra, hogy adott tömeget egy meghatározott területrõl eltávolítsanak vagy, hogy biztonságos zónát alakítsanak ki két szemben álló fél vagy a saját csapatok és egy agresszív tömeg között. Ezen eszközök alkalmazásával egyrészt megfelelõ biztonságos távolság tartható a katonák és a tömeg – a köveket dobálók – között, másrészt a saját csapatok anélkül tudnak hatékonyan fellépni, hogy önmagukat veszélynek tennék ki.

Az akusztikus fegyvereknek igen nagy elõnye még más, pl. vegyi eszközökkel szemben, hogy nem szennyezik az adott területet, éppen ezért az alkalmazásukat követõ mentesítés sem válik szükségessé.

Az akusztikus elven mûködõ nem halálos fegyverek egyaránt alkalmazhatóak személyek ellen (anti-personnel), illetve haditechnikai eszközök, hadfelszerelési tárgyak, infrastruktúra ellen (anti-material).

Jelen tanulmány kifejezetten az akusztikus fegyverek személyek elleni alkalmazhatóságát vizsgálja, és nem foglalkozik ezen haditechnikai eszközök, hadfelszerelési tárgyak, infrastruktúra elleni (pl. akusztikus szenzorok) felhasználásának kérdésével. Nem foglalkozik továbbá a nem halálos eszközök általános kérdéseivel.

A hallható hang tartományban mûködõ akusztikus eszközök

Közismert, hogy bizonyos frekvenciájú hangok, vagy kellemetlen zajok negatív hatással vannak az emberre, kifejezetten rontják a közérzetet, a munka- és teljesítõképességet, csökkentik a koncentrálóképességet. Gondoljunk csak arra, hogy mi történik akkor, ha körmünket egy iskolai táblán végighúzzuk. A környezetünkben tartózkodó emberek döntõ többségét kirázza a hideg és igyekszik a fülét bedugni vagy „elmenekülni” az adott helyrõl.

Abban az esetben, ha ezeket – az ember hangulatát és teljesítõképességét negatív irányba befolyásoló – hangokat, zajokat tudatosan idézik elõ és alkalmazzák, a szemben álló fél koncentrálóképessége, teljesítõképessége következésképpen harcképessége is csökkenthetõ. A hang jelentõs szerepet játszik az ember pszichikai állapotára valamint a viselkedésre egyaránt. A hallható hang tartományban végzett kísérleteknél kimutatták azt is, hogy bizonyos hangok nehezítik a gondolkodást, és gyakorta okoznak álmosságot. Meghosszabbítva az expozíciós idõt, a hatás olyan erõs volt, hogy a célszemély áltában elaludt.2

Ezen felismerések vezettek oda, hogy haditechnikai fejlesztéssel foglalkozó szakemberek már kifejezetten abból a célból kezdtek kutatásokba, hogy az ember harcképességét csökkentõ akusztikus eszközöket, fegyvereket fejlesszenek ki. Elsõsorban olyan eszközöket, amelyek a célszemélynél nem okoznak halált, csupán cselekvésében – ideiglenesen vagy tartósabban – gátolják, korlátozzák, esetenként akár teljes cselekvésképtelenséget is okoznak nála (azaz nem halálos eszközök).

A következõkben néhány ilyen eszköz kerül bemutatásra.

A hang katonai alkalmazhatóságának vizsgálata elõször a hallható hang tartományában kezdõdött meg. Felismerték, hogy beszéddel, információközléssel befolyásolni lehet az emberek cselekedeteit. Ehhez kapcsolódóan a legegyszerûbb és a legáltalánosabbnak mondható eszközök, amelyek a hallható hang tartományában mûködnek, és amelyeket a nemzetközi szakirodalom is a nem halálos eszközök közzé sorol a hangszórók, megafonok. Könnyû belátni, hogy akár a hordozható, akár a jármûre szerelt hangszórókkal, megafonokkal közvetlenül lehet információt közölni, meggyõzni vagy demoralizálni a célszemély(eke)t, megzavarni a kommunikációt a tömeg tagjai valamint a vezetõk és a tömeg között.

A hangszórókhoz képest a szirénákkal nagyobb teljesítményt lehet elérni. 1941-ben egy 37 kW teljesítményû, 460 Hz-es alacsony frekvencia mellet már 137 dB-es hangnyomásszintet értek el 30 méterrõl. Ez a szint már a fájdalom küszöbnél helyezkedik el. A 70 cm átmérõjû sugárzót (torkot) egy kisebb jármûre szerelték.

Szintén a hallható hang tartományában mûködnek az úgynevezett zajkeltõk, zajgenerátorok. Ezek az akusztikus eszközök (generátorok), amelyek sugárzóként hangszórókat használnak, a hangerõ és a hangszint rendszertelen változtatásával kellemetlen, hangos zajt, lármát keltenek, ezáltal a célszemélyeket diszorientálják, bennük rossz közérzetet keltenek, megzavarják a kommunikációt a tömeg tagjai (pl. a hangadók és a tömeg) között.

Az eszközök hatékonyan alkalmazhatók egy adott hely vagy terület kiürítésére, tömegoszlatásra. Bizonyos személyeknél az eszköz alkalmazása okozhat émelygést, hányingert is. A Bundeswehr kutató intézetében kifejlesztett eszközt Akusztikai Irritáló Berendezésnek nevezik, amelynek blokkvázlatát az 1. ábra mutatja.

Fontos megjegyezni, hogy a fenti eszközöknél alkalmazott hangnyomásszint még a fájdalomküszöb alatt van.

A különbözõ hangnyomásszintek, valamint hatásuk közötti kapcsolatot szemlélteti az 1. táblázat3 a hallható hang tartományban.

Mint ahogyan a táblázatból látható, audio tartományban a diszkomfort érzés 120 dB-nél kezdõdik. 140 dB-nél a fülben már fájdalom is jelentkezik. Ilyen hangnyomásszinteknél elõször a hatás még reverzibilis, de bizonyos idõ elteltével már maradandó sérülés is kialakul, amihez 140 dB-nél csupán tíz másodperc szükséges. Dobhártyaszakadás kb. 160 dB-nél áll elõ. Nem periodikus nyomáshullámok esetén a dobhártyaszakadás kb. 185 dB-nél, a tüdõrepedés pedig kb. 200 dB-nél következik be. A hang intenzitása a távolság négyzetével fordított arányban csökken.

Kutatások folynak a fehérzaj4 nem halálos fegyverként való alkalmazására. A kaotikus fehérzaj túlterheli a hallószerveket, éles fájdalmat és szédülést okoz. Az agyban „hangok” szólalnak meg. Az agyhullámok változtatása akár meg is õrjítheti – ideiglenesen vagy átmenetileg – a célszemélyeket.

Az utóbbi évtizedben az USA és Oroszország mellett számos fejlett ország (pl. Németország, Svédország) hadmérnökei is intenzív kutatásokat folytatnak a hallható hang tartományban mûködõ, összetett hatást elõidézõ úgynevezett örvénygyûrû generátorok (Vortex-Ring Generator) kifejlesztése érdekében.

Ezeknél az eszközöknél sorozatos robbantásokkal idéznek elõ örvénygyûrûket. Az örvénygyûrûk képzõdése éles hanghatással jár együtt. A robbantáshoz hajtóanyagként általában valamilyen gázt, pl. metán és oxigén keveréket, vagy propánt alkalmaznak. A kialakuló örvények nagy stabilitású, bizonyos „merevséggel” rendelkezõ képzõdmények, amelyek akár több tíz méterre is eljuthatnak és az útjukba tett gyertya lángját könnyedén eloltják6. Az örvénygyûrû kialakulását a 2. ábra szemlélteti7. Ennek lényege, hogy a hajtóanyaggal mûködtetett akusztikus forrás olyan nyomáshullámot bocsát ki, amelynek hangnyomásszintje akár a 130 dB-t is meghaladhatja. Ez a hangnyomásszint már elegendõ ahhoz, hogy a célszemélyt cselekvésében gátolja, vagy akár teljesen cselekvésképtelenné tegye.

1. sz. ábra

2. sz. ábra

A hajtóanyagként felhasznált gázt egy ún. töltetkamrában robbantják fel. A töltetkamra kimenetén helyezik el azt a csövet (mint a töltetkamra nyílását), amely az energia impulzusokat – hasonlón a füstkarikákhoz – örvényekké formálja. Az örvényekké formált gázgyûrûket, mint egy „energia csomagot” a csõvel a cél felé irányítják.

A svédek, rendszerük fejlesztése során figyelembe vették az 1945-ös német tapasztalatokat és fejlesztési eredményeket is. A korabeli német generátort „fenyõfák ellen” tesztelték. Megfigyelték, hogy az örvények a fa tetején elhelyezkedõ kar vastagságú ágakat úgy törték el, hogy az eltört ágak le is estek. Természetesen ezt a kivitelt, mint személy ellen bevethetõ nem halálos fegyvert elvetették, mivel a kialakuló hatalmas energia komoly és súlyos fizikai sérülés, akár halál okozására is alkalmas, amely az eszközt kizárja a nem halálos fegyverek kategóriájából.

Az örvénygyûrû generátorok célban kifejtett hatása tovább növelhetõ, ha a gázgyûrûkbe valamilyen irritáló anyagot (pl. könnygáz, nagyon finomra õrölt bors-szemcsék stb.) juttatnak.

Az örvénygyûrû generátorok elõnye döntõen összetett hatásukban rejlik, amely összetett hatást egyrészt az akusztikus, másrészt a kinetikus (stop-hatás, trauma-hatás), harmadrészt pedig irritáló hatás jellemzi. Nem elhanyagolható azonban az eszköz alkalmazása során kialakuló pszichikai hatás sem. Hátránya viszont, hogy a nagy hangnyomásszint maradandó halláskárosodást eredményezhet.

Az örvénygyûrû generátorokat, melyek alkalmasak egyes és sorozat „lövések” leadására, a tervek szerint tömegek feletti felügyeletnél, tömegoszlatáskor lehet majd elsõsorban használni. Az eszközt alapvetõen valamilyen jármûre telepített változatban (pl. gép- vagy harcjármû) képzelték el. Az utóbbi idõkben azonban már folytak sikeres kísérletek hordozható, fegyvercsõ alá szerelt változattal is8.

A San Diego-i American Technology cég sikeres fejlesztésének tûnik a nagy intenzitású „szónikus lövedéket” („hang-lövedéket”) tüzelõ fegyver. A fegyver ideális eszköze lehet a légi marsalloknak is a repülõgép eltérítõkkel szemben. 2001. szeptember 11-ét követõen a projekt igen nagy publicitást és támogatást kapott az Amerikai Egyesült Államokban. A fegyver kifejlesztését az a General Dynamics finanszírozta, amely a Pentagon egyik legnagyobb beszállítója9.

A mintegy egy méter hosszú és 4 cm átmérõjû kompozit mûanyag csõben egy sor piezoelektromos lemezt helyeztek el, amelyek mindegyike egy kis hangszóróként mûködik. Amennyiben a csõ hátsó végében elhelyezkedõ lemez elektromos jelet kap megfeszül, és nyomásimpulzust (hangimpulzust) indít el a csõben. Amikor az impulzus a következõ lemezhez ér, a második lemez éppen akkor kapja meg a saját elektromos jelét, így az általa keltett hanggal növeli a tovaterjedõ nyomáshullámot. Mire a kis lemezek (hangszórók) által felerõsített hangimpulzus a csõ végéhez ér, valóságos hang-lövedék alakul ki. Az eszközt Elwood Norris, az American Technology Corporation elnöke „irányított (hatású) rúdsugárzónak” (Directed Stick Radiator) nevezte el. Az eszköz egyik prototípusa 1–2 másodperces, 6–10 kHz közötti hangot („hang-sugarat”) állít elõ, amely kb. 100 méteres távolságig fegyverként mûködik. Az 1–2 másodperces, 140 dB fölötti hangnyomásszint a fülben rendkívüli fájdalmat okoz, ideiglenes süketséget vált ki, továbbá egyensúly-problémákat és zavarodottságot is elõidéz. Nem okoz viszont kárt a repülõgép törzsében vagy az ablakokban.

Egyes szakértõk az egyensúly-szervre gyakorolt hatás egyénenkénti eltérõ voltára, mások az utasok némelyikének, a géptörzs faláról visszaverõdõ hang miatti esetleges átmeneti hallásvesztésére figyelmeztetnek. Ezek ellenére a hagyományos fegyverekhez képest a „szónikus lövedék” használata lényegesen kisebb kockázatot jelent.

Elképzelések szerint az „irányított (hatású) rúdsugárzó” továbbfejlesztett változata felcsatolható lesz egyéni sorozatlövõ fegyverek, pl. M–16 csöve alá. Az irányított hatású eszköz egyaránt alkalmazható mind pontcélok ellen, mind tömegek elleni mûveletek során.

Szintén a San Diego-i American Technology Corp. cég fejlesztette ki a LRAD (Long Range Acoustic Device), nagy hatótávolságú akusztikus eszközt (3. ábra), amelyet a Bagdadban (Fallúdzsában) állomásozó amerikai katonák tesztelésre kaptak meg 2004. elején. Ezen a környéken a lázongó csoportok és a nem harcoló polgári lakosság gyakran keveredik össze.

3. sz. ábra

A maximálisan 275 méter hatótávolságú, elsõsorban tömegoszlatásra szánt eszköz tömege mintegy 20 kg. A 84 cm átmérõjû szatellit antennára hasonlító (tányér-formájú) sugárzó akár 150 dB-es, éles hangot is képes kibocsátani. Ez a szint már a fájdalomküszöb felett van, de még nem éri el azt a szintet, hogy a dobhártya beszakadjon. Hosszabb expozíciós idõ esetén viszont maradandó halláskárosodás léphet fel.

A tisztán csak a hallható hang tartományban mûködõ akusztikus eszközök hátránya, hogy hatásuk viszonylag egyszerû védõeszközökkel (füldugó, fülvédõ10, aktív hangcsökkentõ eszközök stb.) csökkenthetõ.

Az infrahang11 tartományban mûködõ
akusztikus eszközök

Mint arra már utalás történt korábban, a jobb terjedési tulajdonságok12 következtében a legtöbb kutatás és fejlesztés, az akusztikus fegyverek területén, az alacsonyabb frekvenciákon folyik. Alacsony frekvencia számos olyan hatást idéz elõ az emberi szervezetben, amely alkalmassá teszi az infrahangot, hogy fegyverként is alkalmazható legyen13. Ezeket a hatásokat nem lehet megakadályozni egyszerû eszközökkel. Természetesen az alacsony frekvenciájú hang használatánál is szükségesek bizonyos biztonsági intézkedések fõleg a kezelõre nézve, amelyek megakadályozzák a maradandó sérüléseket vagy extrém esetekben a halált.

Az infrahangot alkalmazó eszközök, hanggenerátorok szintén akusztikus nyomáshullámot idéznek elõ. Az infrahangnak, fegyverként való alkalmazásában az emberi szervezetre gyakorolt hatásain túlmenõen döntõ szerepet játszik, két igen fontos tulajdonsága is. Egyrészt, hogy közegben (légkör, víz, talaj) kevésbé csillapodnak, ez által nagy távolságra (akár több száz kilométer is) terjednek. Másrészt, hogy az alacsony frekvenciának köszönhetõen, az infrahang terjedését nagyon bonyolult meggátolni, könnyen át tud hatolni akár szilárd építmények falain is.

Irodalmi források szerint az infrahang tartományban kimutatták, hogy az expozíciós idõt növelve a célszemélynél gyengülés volt megfigyelhetõ a (cél)követési képesség, a cél kiválasztására fordított reakcióidõ valamint a periférikus látás területén. A nagyon alacsony frekvenciájú (Very Low Frequency – VLF), magas intenzitású hangok a célszemélyeket diszorientálják, megzavarják, megrémítik, nyugtalanságot, rossz közérzetet, szédülést, egyensúlyvesztést idéznek elõ. Gátolják az érzékszervek funkcióit, fejfájást, émelygést, hányingert és bélgörcsöt okozhat. Esetenként a „besugárzott” személyek lélegzete akadozóvá válik, félelemérzetük támad, egyeseknek epilepsziás rohamai lehetnek.

Különösen veszélyes a nagy teljesítményû, 7 Hz-es infrahang. Az ilyen frekvenciájú hanggal besugárzott személynél a mentális tevékenység és a pontos munka egyre nagyobb nehézségekbe ütközik. Egyes irodalmi adatok szerint hatására az ember belsõ szervei rezgésbe jöhetnek. A nagy energiájú infrahang hatására súlyos belsõ sérülések is felléphetnek, egyes belsõ szervek akár le is szakadhatnak. Magasabb intenzitású infrahang a célszemélynél diszorientációt, émelygést, és hányingert okoz, egyes személyeknél pedig pánikérzést idéz elõ14.

A hatásosság növelés érdekében a fenti eszközöknek nem csak hordozható kivitelû, de jármûre, UAV/UAG15-re illetve helikopterre és repülõgépekre telepített változataiban is gondolkodnak.

Az infrahang fegyverek egyik igen nagy elõnye, hogy az alkalmazott frekvencia túl alacsony ahhoz, hogy hallani lehessen, ezáltal a célszemély egyáltalán nem vagy csak késõn jön rá16, hogy ellene tevékenységet folytatnak. Ugyanakkor az infrahangfegyvert alkalmazó személy pedig nem fedi fel magát. Hátránya viszont, hogy túl sok energia szükséges a terjedéséhez. Egyes források szerint, személyek ellen alkalmazva a levegõben terjedõ infrahang nem „kapcsolódik” jól az ember testéhez, becsapódásnál szinte „lepattan” róla. Ahhoz, hogy jól „kapcsolódjon” viszonylag nagy energia szükséges17.

Ennek ellenére az amerikai hadsereg katonai rendészei nagy lehetõséget látnak az infrahang fegyverben, fõleg tömegzavargások esetén. Véleményük szerint hatása sokkal jobban kontrolálható, mint például a könnygázé. Hasonlóan a többi, nem halálos eszközökhöz, az infrahang fegyverek hatékonyságát is igyekeznek növelni azáltal, hogy a keltett hanghatást valamilyen más hatással kombinálják. Ígéretes kombinációnak tûnik az infrahang és stroboszkópikus fény kombinációja.

Megjegyzendõ azonban, hogy az infrahangnak az emberi szervezetre illetve viselkedésre gyakorolt hatása tekintetében megoszlanak a vélemények. Jürgen Altman neves német professzor a dortmundi egyetem tanára a következõket állítja: „A katonai sajtóban csapott nagy hûhó ellenére, nincsenek mélyreható és alapos elemzések, kimutatások az 1–20 Hz közötti hangnak az emberi szervezetre gyakorolt hatását illetõen. Nem találtam bizonyítékot hányásra vagy kontrolálhatatlan székletürítésre még 170 dB-nél, vagy ennél magasabb értéknél sem”.18 Lényegében a Szomáliában szerzett gyakorlati tapasztalatok alapján, ugyanezt állítja Martin N. Stanton, az U.S. Army alezredese is19.

Az intenzív kutatások és az elért fejlesztési sikerek ellenére az infrahangfegyver harctéri elterjedését elsõsorban az akadályozza, hogy a „hadiiparnak mindmáig nem sikerült alkalmas infrahang–generátorokat, s különösen nem harctéri körülmények között alkalmazható – kisméretû, hordozható, kellõ teljesítményû – konstrukciókat létrehozni”20.

Fejlõdési tendenciák

Tapasztalatok azt mutatják, hogy az akusztikus fegyverek kiválóan alkalmazhatóak olyan harchelyzetekben, amikor a szemben álló fél harc- vagy cselekvésképtelenné tétele, harcból való kivonása és nem pedig annak megölése, fizikai elpusztítása a cél. Ilyen helyzetek elsõsorban nem háborús katonai mûveletek során adódhatnak. Kiemelt jelentõségük van, amikor polgári lakosság, tömeg jelenlétével lehet számolni a mûveleti területen.

Alkalmazás tekintetében szóba jöhetnek, mint pontvédelmi, objektumvédelmi (nem halálos) eszközök is. Tipikusan ilyen helyzet, amikor egy követséget támadás ér21. A nagykövetségek külsõ védelme az adott, befogadó ország felelõssége és kötelessége. Amikor viszont a feldühödött tömeg ezen a védelmi zónán túljut, a belsõ védelmi erõk, külsõ segítség nélkül csak rövid ideig képesek a behatolókat feltartóztatni. Ez a rövid idõ viszont nagyon fontos lehet, pl. titkosító berendezések tönkretételére, vagy fontos személyek evakuálására. A belsõ személyzet és a bent lévõ alkalmazottak természetesen foglyokká válnak. Egy ilyen helyzetben, amikor a feldühödött, támadó tömeg agresszív és ellenséges, értelmetlen lenne halálos eszköz alkalmazni, mivel azzal csak a kialakult helyzetet mérgesítenék el és tennék a bent lévõket potenciális áldozatokká, célpontokká. Ilyen esetekben az akusztikus fegyverek ideális alternatívát jelenthetnek.

Szakemberek ideális fegyvernek tartják túszmentõ akciókban vagy repülõgép-eltérítés esetén22 is. Bár ha a túszejtõ fülvédõt használ, a túsz viszont nem és fájdalom kínozza, akkor az eszköz használata megfontolandó.

Az akusztikus fegyverek jövõbeni fejlõdési irányát tanulmányozva egy igen sokat ígérõ tendencia figyelhetõ meg. Ezek az ún. hangolható rendszerek. A hangolható rendszerek elõnye, hogy hatásukat a fenyegetés mértékéhez, intenzitásához lehet beállítani. Kezdetben az eszköz alacsony energia szinten alkalmazható, ezáltal biztosítva, hogy a saját csapatok ellentevékenysége arányban álljon a fenyegetéssel. Amennyiben erre az alacsony energiaszintre a szemben álló fél nem reagál megnyugtató módon, akkor lehetõség van az energiaszintet növelni mindaddig, amíg a szemben álló fél nem engedelmeskedik. A kívánt hatást vagy a teljesítmény növelésével érik el, vagy azáltal, hogy a hangforrást közelebb viszik a célszemély(ek)hez. Elõnye még az akusztikus hullámnak, hogy hatékonyan lehet „átvinni” a ködön, füstön, poron stb. Ez a tulajdonság nem igaz viszont az elektromágneses fegyverekre. Az akusztikus fegyverek további elõnye, hogy hatásuk megszûnik, ha a hangforrást (generátort) kikapcsolják illetve, hogy nincs hosszantartó fizikai hatás vagy környezeti kár, sérülés.

A jövõre nézve az akusztikus fegyvereknek elsõsorban a nem halálos fegyverek kategóriájában lesz jelentõs szerepük.

A nem halálos fegyverek (beleértve az akusztikus fegyvereket is) témakörében kutatók – nem meglepõ módon – azt tapasztalhatják, hogy a rendelkezésre álló írott vagy elektronikus szakirodalom meglehetõsen egyoldalú. Az elérhetõ irodalmi források túlnyomó része csak a nyugati országokban folyó munkákról ad viszonylag átfogó képet. Igen szegényesnek és szinte elérhetetlennek mondhatóak a volt Szovjetunióban, illetve a Varsói Szerzõdés felbomlását követõen Oroszországban folyó kutatási és fejlesztési eredményekre vonatkozó irodalmi források.

Az elérhetõ nyugati források, valamint az utóbbi évtized nemzetközi konferenciáin megjelenõ orosz szakértõk elõadásaiból következtetni lehet, hogy az elmúlt évtizedekben a volt Szovjetunióban, valamint a mai Oroszországban is igen jelentõs, és elõrehaladott kutatások folytak a nem halálos fegyverek, köztük az akusztikus fegyverek fejlesztésének területén. Nyugati szakértõk sejtetni engedik (szûk szakmai körökben el is ismerik), hogy mind a kutatás-fejlesztés egyes területein, mind a kifejlesztett eszközök katonai alkalmazása területén az Oroszok valószínûleg elõrébb járnak, mint a nyugatiak. Igen jelentõsnek mondhatóak azok a korábbi Szovjetunióban is folyó intenzív kutatások, amelyek az akusztikus fegyverek emberre gyakorolt fiziológiai és pszichológiai hatására irányultak.

Az oroszok, az egyik akusztikus fegyverüket harckocsira szerelték. A rendszert abból a célból fejlesztették ki, hogy megakadályozzák személyeknek a harckocsi holt zónájából való közeledését, illetve a harckocsira történõ felmászását. A megoldás igen hatékonynak tûnik olyan városi mûveletekben, ahol a harcjármûveknek igen kevés és korlátozott a manõverezésre alkalmas helye, és ahol fennáll annak a veszélye, hogy a szembenálló fél primitív eszközöket, fegyverek (pl. Molotov-koktél) használ. A rendszer biztosítja személyek távoltartását, illetve, hogy az adott objektumot (jelen esetben harckocsi) illetéktelenek a saját csapatok által nem kontrollált módon közelítsék meg.23

Igen jelentõs kutatási terület a hang irányíthatósága. Az akusztikus fegyverek döntõ részénél egyik alapvetõ probléma, hogy bárki, aki az adott célterületen van, mintegy ki van téve a fegyver hatásának, kvázi ellenségként (szemben álló félként) van kezelve. A nem halálos fegyverekkel foglalkozó szakemberek szerint a „jó” nem halálos fegyver diszkriminatív, azaz hatása a célszemélyen kívül másra nem irányul. Az akusztikus fegyverek döntõ többségére ez a tulajdonság, viszont nem jellemzõ.

A német–francia mûködtetésû Saint-Louis-i kutatóintézetben (Research Institute of Saint-Louis) kifejlesztettek egy olyan – hallható hang tartományban mûködõ – akusztikus eszközt (sugárzót), amellyel úgy lehet információt közvetíteni egy tömegben elhelyezkedõ személynek, hogy a küldött verbális információt a célszemélyen kívül más nem hallja.

A hang azon tulajdonsága, hogy hullám formájában minden irányba terjed24 problémát jelent az akusztikus eszközök alkalmazása területén is, mivel a keltett hanghatásnak a célszemélyen kívül más is, pl. az eszköz kezelõje is ki van téve. Ez természetesen bizonyos biztonsági ellenintézkedés megtételét teszi szükségessé.

Kutatások folynak arra vonatkozóan is, hogy modulált impulzusokat felhasználó akusztikus eszközökkel neuropszichológiai zavart hozzanak létre a központi idegrendszerben. A „technikát” PPS-nek Pulsed Periodical Stimuli-nak nevezik. Az eszközt olyan helyzetekben kívánják alkalmazni, ahol a célszemélynél érzéki (észlelési) diszorientációt kívánnak elérni. Ez a kutatási terület azért is igen jelentõs, mivel ez mondható az elsõ olyan akusztikus fegyvernek, amely a kívánt hatás eléréséhez nem a nagy intenzitásra támaszkodik, hanem az alacsony intenzitású, impulzus jellegû, akusztikus energiával ér el jelentõs hatást.

*   *   *

Annak ellenére, hogy mind a hallható, mind az infrahang tartományban mûködõ akusztikus eszközök területén igen intenzív kutatás-fejlesztési tevékenység folyik, a harctéren még hosszabb ideig az olyan hagyományosnak tekinthetõ eszközök, mint a hangszórók, szirénák stb. lesznek a meghatározók. Annak ellenére, hogy több, magasabb technológia szintet képviselõ eszközök25 kifejlesztése igen elõrehaladott állapotban van, mégis a harctéren, az alkalmazási területen történõ megjelenésükre még valószínûleg éveket kell várni.

Mindazonáltal az akusztikus elven mûködõ fegyverek igen perspektivikus eszközöknek tekinthetõk, amelyek akár önállóan, akár más, már rendszerben levõ fegyverekkel együtt alkalmazva, azok hatását kiegészítve hatékonyan hozzájárulhatnak a saját csapatok sikeréhez.


FELHASZNÁLT IRODALOM

1. John B. Alexander: Future War. Non-Lethal Weapons in Twenty-First-Century Warfare – Thomas Dunne Books, St. Martin’s Griffin – New York, 1999

2. Mark Hewish: Between baton and bullet – International Defense Review – 2002, December Volume Number 35 – p. 30–35.

3. Wesley E. Woodson – Donal W. Conover: Ember, gép –üzem. Munkahelytervezés – Mûszaki könyvkiadó, Budapest, 1973

4. Érdekességek a meteorológia világából. A zajos környezet hatásai. 2004. január 11. http://www.metnet.hu/in4.html

5. Ványa László: A hadviselés különleges eszközei, a nem halálos fegyverek – Hadtudomány 1998/2 – 56–62. p.

6. Szent Biblia – Károli Gáspár fordítása – A magyarországi református egyház zsinati irodája sajtóosztálya – Budapest, 1995

7. Roxan Tyron: Acoustic-Energy Research Hits Sour Note – National Defense, March 2002 http://www.nationaldefensemagazine.org/article.cfm?Id=746

8. Budó Ágoston: Kísérleti fizika I. (Mechanika, hangtan, hõtan) – negyedik kiadás – Tankönyvkiadó, Budapest, 1970

9. Sonic bullets Acoustic weapon of the future www.why-war.com/news/2002/07/16/sonicbul.html

10. Babucsik Péter: A védekezés új dimenziója – a nem gyilkoló fegyverek http://index.hu/tech/ tudomany/nemgyilok/

11. Ian Sample: Sonic bullets constitute non-lethal accoustical weapon for use on aircraft – New Scientist, november 14, 2001 – http://www.webdesk.com/non-lethal-weapons

12. Fergus Day: Deadly Silence – Have ultra-low frequency infrasound weapons been used on you? – From an article in the X Factor Issue 76 http://trauma.cofa.unsw.edu.au/ Infrasound/DeadlySilence.html

13. Michael P. Regan: Troops in Iraq get high-tech noisemaker to keep enemies away – http://cnews.canoe.ca/CNEWS/World/Iraq/2004/03/02/pf-367827.html

14. Szentesi György: Távol a megvalósítástól – Infrahangfegyverek – Magyar Honvéd, 2004. február 20. 17. o.



1 Az akusztikus impulzust egy bizonyos gáz felrobbantása során keletkezett detonáció idézte elõ. «

2 LTC. John D. La Mothe, „Sound as a Means of Altering Behavior,” Controlled Offensive Behavior, Defence Intelligence Agency, ST–CS–01–169–72, July 1972 – In: John B. Alexander: Future War. Non-Lethal Weapons in Twenty-First-Century Warfare – p. 100. «

3 Jürgen Altmann: Acoustic Weapons? Sources, Propagation, and Effects of Strong Sound: http://www.acoustics.org/press/137th/altmann.html «

4 Olyan véletlenszerû jel, amely minden frekvencián egyforma energiájú jeleket sugároz. A fehérzaj ilyen értelemben hasonló a fehér fényhez, amely minden lehetséges színt tartalmaz. «

5 A hangnyomásszint, melyet dB-ben mérnek logaritmikus mértékben van megadva. Nulla dB a hallásküszöb, amely 0,00002 Pascal hangnyomás 1 kH frekvencián. Infra- és ultra tartományban a hatások sokkal gyengébbek vagy egyáltalán nem léteznek. Következésképpen infra- vagy ultrahang tartományban hasonló hatás elérése érdekében sokkal nagyobb teljesítmény szükséges, mint a hallható hang tartományban. «

6 Budó Ágoston: Kísérleti fizika I. (Mechanika, hangtan, hõtan) p. 272–273. «

7 Ua. mint a 6. «

Az örvénygyûrû kialakítható, ha egy hengeres merev doboz egyik végét egy rugalmas anyaggal, pl. gumival fedik le. A másik végén pedig egy kör alakú nyílást alakítunk ki. Amennyiben a rugalmas falra ütést mérnek, a hengerben elhelyezkedõ gáz nagy sebességgel a nyíláson keresztül távozik, majd a gázok örvénygyûrût formálnak. A jelenséget szemlétesebben lehet megfigyelni, ha a hengerbe cigaretta füstöt fújnak elõbb.

8 Mark Hewish: Between baton and bullet – International Defense Review – 2002. December – p. 32. «

9 Ez azt is jelenti, hogy a hagyományos fegyvergyártók korábban feltételezett ellenérdekeltsége a nem halálos fegyverek vonatkozásában sem minden esetben bizonyul igaznak. «

10 Füldugó, fülvédõ kb. 15–45 dB-lel csökkenteni tudja azt a hangnyomásszintet, amely hirtelen lép érintkezésbe a dobhártyával. «

11 Az infrahangot azóta tanulmányozzák alaposabban, amióta kiderült, hogy a szuperszonikus repülõgépek hajtómûvei és a nagy tolóerejû hordozórakéták jelentõs erõsségû infrahangforrások. Az infrahang a természetben is elõfordul, pl. a légkör és a tenger zajaiban vagy villámlások során. «

12 Nagy terjedési távolság, harcjármûvek, fedezékek, épületek falain való áthatoló képesség. «

13 Az alkalmazott frekvencia és a teljesítmény nagyságának a függvényében. «

14 John B. Alexander: Future War. Non-Lethal Weapons in Twenty-First-Century Warfare – p. 100. «

15 Unmanned Aerial Vehicle (Pilóta nélküli repülõ eszköz) / Unmanned Ground Vehicle (Vezetõ nélküli szárazföldi jármû) «

16 Inkább csak (egész) szervezetével érzékeli. «

17 Roxan Tyron: Acoustic-Energy Research Hits Sour Note – National Defense, March 2002
http://www.nationaldefensemagazine.org/article.cfm?Id=746

«

18 Jürgen Altmann: Acoustic Weapons? Sources, Propagation, and Effects of Strong Sound –
http://www.acoustics.org/press/137th/altmann.html

«

19 Fergus Day: Deadly Silence – Have ultra-low frequency infrasound weapons been used on you? – From an article in the X Factor Issue 76 http://trauma.cofa.unsw.edu.au/Infrasound/DeadlySilence.html

«

20 Szentesi György: Távol a megvalósítástól – Infrahangfegyverek – Magyar Honvéd, 2004. február 20. 17. o. «

21 Hasonló eset történt 1979-ben Teheránban az amerikai nagykövetséggel szemben. «

22 Egyesek szerint a terrorizmus elleni harcban is nagy jelentõséggel bírhatnak. «

23 John B. Alexander: Future War. Non-Lethal Weapons in Twenty-First-Century Warfare – p. 100. «

24 Magas frekvenciákon jellemzõ, hogy egy sugárnyaláb formálható, mintegy fókuszálva az energiát egy hengerbe és ott egy magba. A nagy teljesítménynél azonban, a hangterjedés nem linearitása okozza a problémát, ugyanis az a levegõben terjedve jobban csillapodik. Bizonyos távolságon a hullámok deformálódnak egy úgynevezett „shocked state”-be, és a távolság növelésével gyorsabban veszítenek az energiaszintjükbõl. – In Jürgen Altmann: Acoustic Weapons? Sources, Propagation, and Effects of Strong Sound http://www.acoustics.org/press/137th/altmann.html

«

25 Örvénygyûrû generátorok, Nagy Energiájú Örvények (High-Energy Whirl – HEW), Irányított (hatású) rúdsugárzó, Szónikus lövedék stb.. «

Vissza a 2004/2. Tartalomhoz